A német Legfelsőbb Bíróság a felhasználók védelme érdekében komoly tiltással sújtotta a Facebookot. A közösségi médiaóriás ezentúl nem kényszerítheti arra a felhasználóit, hogy de facto elfogadják, hogy a Facebook az oldalon kívüli tevékenységeikről is adatokat gyűjtsön. Az indoklás szerint a közösségi oldal visszaélt a német közösségi hálózatok között megszerzett vezető pozíciójával és a profit reményében áruba bocsátotta a nem teljesen tisztességesen szerzett adatokat. Jogos volt a tiltás? Mit lehet engedni a Facebooknak és mit nem?
A német döntés nem csak a Facebookot érinti
A német határozat megszületése után sok szervezet adott hangot annak a reménynek, hogy az államok az ilyen ügyek hatására szigorúbban ellenőrzik majd a vezető tech vállalatok adatkezelési és -gyűjtési szokásait. Bár a Facebook egyetlen vállalat, az eljárást mégis a kartell-ellenes intézkedések megsértése miatt indították. Szakértők úgy látták: a Facebook kihasználja a vezető helyzetét, a folyamatos, “erőszakos” adatgyűjtéssel pedig bebetonozza saját helyét a közösségi médiumok között.
Nem a Facebook az egyetlen, akit hasonlók miatt vádolnak. A Google, a Microsoft és a Huawei is támadások kereszttüzébe került, a szakértők pedig azt remélik, hogy minden nagyobb szoftverfejlesztő (és eszközöket gyártó) cégre kiterjednek majd az állami, sőt, akár uniós szintű felülvizsgálatok.
A felhasználói adatok gyűjtése és a nagy tech cégek tevékenysége erőteljesen ellentmondásos témák. Sokan úgy érzik, mivel nagyon elterjedt megoldásokról beszélünk, ezért a termékek használata egyes felhasználók számára nem választás kérdése, hanem elkerülhetetlen szükséglet. Rengetegen használják a Facebookot céges ügyek intézésére, üzleti célokra, de az informális felhasználás is nyomás alá helyezheti a usereket. Sokszor fordul elő, hogy egyetemi csoportok vagy iskolák használják például kommunikációs csatornaként a Facebook-csoportokat. A digitális munkarend idején, vagy más, kritikus helyzetben általában azok is regisztrálnak, akik elvből távol szeretnék tartani magukat Mark Zuckerberg ”birodalmától”.
Minél többen használnak egy adott megoldást, az annál nehezebben lesz megkerülhető. A német hatóságok szerint a Facebook ezzel a ténnyel élt vissza, amikor nem adott választást és megfelelő tájékoztatást a felhasználóknak. A feltételek elfogadásával gyakorlatilag hozzá kellett járulniuk ahhoz, hogy még a közösségi platform még akkor is “kémkedjen” utánuk, ha épp nem az adott oldalon tartózkodtak.
Élet a buborékban
Hogyan vezethet a tisztességtelen adatgyűjtés a kartellezéshez? Miért baj, ha egy termék túlságosan népszerű? Miért lehet egyetlen céget vádolni azzal, hogy visszaél a piaci helyzettel? A válaszhoz egy kicsit hátrébb kell lépni.
Donald Trump 2016-os megválasztása, majd a Brexit megszavazása sokakban bizalmatlanságot ébresztett a közösségi oldalak iránt. A hírek hatására egyre többször került viták kereszttüzébe a Facebook, és az, hogy vajon hogyan hat a látszólagos véleménynyilvánítás szabadság például a politikai viták alakulására. Az, hogy a Brexit és Trump megválasztása bizalmatlanságot ébresztett a közösségi oldalak iránt azt a véleményt lebegteti tényként, hogy ezek kifejezetten csak rossz dolgok lehetnek amikhez hozzásegített a közösségi média és ezért bizalmatlanok az emberek. Miközben a másik oldal szerint a közösségi média (különösen a facebook) cenzúrázza a konzervatívnak vagy alt-rightnak titulált tartalmakat (amik a Brexit és Trump "oldalát" képviselik), tehát nézőpont kérdése is, hogy ki miként értékeli a közösségi média befolyását, de a hatást mindenki látja.
Ekkoriban kerültek az érdeklődés homlokterébe a különböző manipulációs eszközök is. Sokan úgy gondolják, egyes politikai (vagy más egyéb ügyekben érdekelt) aktorok különböző árnyék-hálózatokat működtetnek. Hamis profilokat készítenek, amelyek illeszkednek a kommentelők bizonyos rétegeinek szokásaihoz (például valamilyen nemzeti jelképet választanak profilképnek, vagy valamilyen tipikus fotót (tablóképet, konyhai fotót, stb) állítanak be magukról). Ezeket a profilokat használják kommenteléshez, véleményezéshez és megosztáshoz is. A gyanú szerint ezek nagy mennyiségben egészen komolyan megváltoztathatják az emberek véleményét egy-egy dologról, hiszen úgy tűnik, mintha sok, hozzájuk hasonló ember lenne azonos véleményen.
Sokan kiemelték, hogy a Facebook felerősíti az úgynevezett véleménybuborék hatást, (filter bubble). Leegyszerűsítve ez a következőt jelenti: sokan szinte kizárólag a Facebookról tájékozódnak a hírekről, így szinte csak azok a források jutnak el hozzájuk, amelyeket ők maguk követnek vagy az ismerőseik megosztanak.
Feltételezhető, hogy egy személy ismerőseinek nagy része vele azonos korú, társadalmi státuszú és nézeteket valló ember. Emiatt viszont az ő véleményük, preferenciáik, az őket érintő hírek lényegesen jelentősebbnek tűnnek, mint amilyenek valójában. Ráadásul a beérkező információ is torzul. Ha valakinek döntően republikánus barátai vannak, a demokrata szemszögből írt tartalmak nem, vagy csak a republikánus közösség által megszűrve jutnak el hozzá.
Működik az úgynevezett Echo Chamber (visszhangkamra effektus) is. Vagyis, mivel valaki csak szűrt véleményekkel találkozik, illetve ezeket nagy számban látja a saját üzenőfalán, valamennyi igaznak és kellően megalapozottnak tűnhet a felhasználó számára. Ez a két hatás felelős az álhírek vagy a politikai propaganda gyors és szinte megállíthatatlan terjedéséért a Facebookon. Azonban nem csak az információ terjedése működik így.
Hasonló a helyzet bizonyos (akár ingyenesnek látszó) technikai megoldásokkal is. Ilyen hatások miatt terjed olyan gyorsan a Google vagy Microsoft termékek használata az üzleti életben, illetve ezek az okai az okostelefonok villámgyors népszerűségének is. A Facebook vagy a Google által gyűjtött adatokra rengeteg cég, nagy és kisvállalkozás támaszkodik. Sok vállalat nem engedheti meg magának, hogy ne használja a két vállalat hirdetési rendszereit. Ezzel párhuzamosan a két óriás hatalmas mennyiségű adatot gyűjt és birtokol. Egymaguk tehát több oldalról képesek dominálni és befolyásolni a piacot.
Mit tehetünk felhasználóként?
Nem kérdés, hogy a cégek tisztességtelen vagy túlzott térnyerése ellen állami eszközökkel is tenni kell. Ez azonban nem jelenti azt, hogy felhasználókként nem tehetünk aktívan azért, hogy a buborékok fala átjárható maradjon. A különböző alternatívák használata és az adattudatos viselkedés segít abban, hogy ne etessük tovább az óriásokat, illetve megóvjuk magunkat a káros hatásoktól - a reklámok általi manipulációtól vagy a látókörünk beszűkülésétől.
A rendszerben a vállalkozásokon is komoly a nyomás. Számukra az alternatívák, például az óriások termékeit helyettesítő szabad szoftverek használata nem csak elvi, hanem biztonságtechnikai kérdés is. A szabad szoftverek forráskódja ellenőrizhető, ráadásul ezek a programok sokkal kevésbé vonzó támadási felületet jelentenek, mint egy elterjedtebb megoldás.
A titkosított csatornát használó, akár saját szerveren üzemeltetett chatprogramok nem csak a véletlen szivárogtatástól és a támadásoktól - például a Zoom botrányához hasonló esetektől - védenek. Azt is mutatják, hogy a cég dolgozói nem kényszerülnek más, “adatvadász” platformok használatára sem.
A szabályozás és a törvények betartatása tehát továbbra is állami és hatósági szintű feladat és folyamatos párbeszédet igényel a testületek, kutatók és tech óriások vezetői között. A nem kívánt hatások ellen viszont a felhasználóknak is védekezniük kell. A tudatos viselkedés terjedése ha meg nem is fordíthatja, de jelentősen befolyásolhatja a trendeket.