Ha a telefon elromlik, újraindítjuk, szoftveresen tesszük rendbe vagy szervizbe visszük. De nem, ha egy Apple modellről van szó. Egy ilyen készülék esetén sokszor az az egyetlen opció, ha szakértő kezekbe adjuk. Erre pedig nem mindig van lehetőség. Ilyenkor marad egy nem túl pénztárca- és környezetbarát megoldás. A csere. Emiatt azonban sokan támadják az okoseszközök úttörőjének számító csapatot. Az egyik tábor szerint a tulajdonosoknak joguk van a javításhoz, az Apple szerint viszont a helyzet a fogyasztókat védi. Lássuk, kinek van igaza!
A norvég vállalkozó és a kínai kijelző-biznisz
Henrik Huseby egy aprócska telefonszervizt üzemeltetett Norvégiában. Az egyéni vállalkozó iPhone-ok és iPadek javítását is vállalta. A legtöbben általában a betört képernyő miatt fordultak hozzá. Ez ugyanis a készülékek egyik legsérülékenyebb pontja. Ha betörik, pókhálósodik, a telefon még sokáig működőképes marad, a használata azonban nagyon kényelmetlenné válik.
Huseby igyekezett minden szabályt betartani, de azt is tudta: ha gyári tartozékokkal dolgozik, nem tudja gazdaságosan megjavítani a telefonokat. A mobiltelefon szolgáltatók Norvégiában is készülékajánlatokkal igyekeznek magukhoz csábítani a telefonálókat, így viszonylag könnyű készülékhez jutni. Sokan ezért inkább úgy döntöttek: lecserélik a telefont.
Az Apple akkor lépett közbe, amikor kiderült: Huseby Kínából importált “újracsomagolt” alkatrészeket. Az Apple bírósághoz fordult és nyert. Szerintük ugyanis Huseby és üzlete megsértette a cég védjegyhasználathoz fűződő jogait.
Huseby egyszemélyes cége elveszítette a pert, de közösségi adakozásból végül sikerült kifizetnie a költségeket. Az Apple kritikusai szerint az eset jól példázza: a tech óriás mindent megtesz, hogy tönkretegye a készülékei javításával foglalkozó vállalkozásokat. A védjegyhasználat ilyenkor nagyon erős érv. Lássuk, hogyan is működik!
Csapda a QR-kódban
A Huseby által használt kijelzőket Kínában “alkották újra”. A gyárban, ahol készültek törött kijelzőjű készülékeket szedtek szét, ahol az érintőképernyő működött, de az üveg megsérült. Az üveg, amellyel az egyébként ép képernyőt javították, külső forrásból származott. A vállalat szerint ezért a készülékeket nem lehet “újracsomagolt Apple” termékként értékesíteni, mert az üvegnek nincsenek meg a tanúsítványai.
Huseby a bíróság előtt azzal védekezett, hogy sosem hirdette a screeneket eredeti Apple termékként. A szoftveróriás nem fogadta el az érvelést. Ezzel a problémával pedig nem csupán Huseby találkozott.
Az Apple külső nyomásra megváltoztatta a javításokkal kapcsolatos politikáját és ma már engedélyezi a független szervizek számára is a munkát. A gyakorlatban azonban nagyon megnehezíti a kis üzletek dolgát. Bár a független szervizek is megkaphatják a javítási kézikönyveket és kaphatnak alkatrészeket is, a cég keményen lecsap és küzd - például az utángyártott alkatrészekkel történő javítás ellen.
Miért kell javítani?
Murphy törvénye az elektronikában is megállja a helyét. Ami elromolhat, az el is romlik. Még a leggondosabban felügyelt gyártási folyamat ellenére is akadhatnak gondok, egyik gyártó sem tudja garantálni például, hogy a felhasználó nem ejti a kádba vagy a reggeli kávéjába a készülékét.
Míg korábban az internetezés belépő eszköze, vagyis a legolcsóbban beszerezhető felszerelés az asztali számítógép volt, mára a mobiltelefon vette át ezt a helyet és szerepet. “Ha számítógépe nincs is otthon mindenkinek, okostelefonja biztos van.” - hangzik el gyakran. Egyre több az olyan szolgáltatás, amelyhez (legalább) telefonra és ennek különböző funkcióira van szükség (QR-kód olvasóra, kamerára, GPS-jelre, stb). A mobil szerepe megváltozott.
Ebben a helyzetben társadalmi okokból is kulcsfontosságú, hogy bárki megfelelő készülékhez juthasson. Ez a kérdés főleg azokat érinti húsbavágóan, akiknek valamilyen okból nehéz ezekhez a szolgáltatásokhoz hozzáférni. Ők a városoktól távol élők, illetve azok, akiknek az országában amúgy is nehézkes a információhoz való hozzáférés.
A másik fontos ok, amiért jobb, ha minél tovább használjuk az eszközöket, a környezet védelme. A telefonok elkészítéséhez használt tantál, ón, arany és wolfram úgynevezett “háborús ásványoknak” számítanak. A nevet onnan kapták, hogy a legtöbbször olyan övezetekből származnak, ahol a gazdaságot egymással hadakozó maffiaklánok, erőszakszervezetek, katonaságra támaszkodó diktátorok irányítják. A bányászat során gyakori a gyermek- vagy rabszolgamunka. Ráadásul nem csak maguk a bányák, de a nyomukban járó szegénység is súlyosan károsítja a környezetet.
Miért nem áll az Apple a helyzet magaslatán?
Az Apple többször igyekezett kijelenteni: a felhasználók érdekeit és a környezetvédelmet is fontosnak tartja. A társaság annak ellenére is ragaszkodott például a háborús ásványok kizárólag megbízható forrásból történő beszerzéséhez, hogy a Trump kormányzat lazított volna az ezzel kapcsolatos előírásokon. A gyakorlat azonban mást mutat. Az Apple-t felelősnek tartják például a Kongói Demokratikus Köztársaságban elhunyt gyermekmunkások tragédiáiért. Egyre több szervezet pedig azt is gyanítja: “fair trade” háborús ásványok nem léteznek. Az eredetet bizonyító igazolást adni-venni lehet a feketepiacon, a mobiltelefon ipar pedig sokkal több ilyen ásványt használ fel, mint amennyi tisztességes forrásból biztosítható lenne.
A problémára megoldás lehetne a készülékek újraösszegyűjtése is, hiszen a régi kütyükből még visszanyerhető volna némi nyersanyag. A vásárlók viszont sokszor nem adják le a meghibásodott (drága) készüléket, a hibás termékek feldolgozása pedig ugyanúgy tisztességtelen körülmények között zajlik, mint a bányászat.
Az Apple javíthatóság terén sem áll túl jól. A védjegyvita csak egy része a problémának. A cég a gyanú szerint továbbra is szabotálni szeretné a javítást. Nem csak a független szervizekben történő munkát, hanem gyakorlatilag mindenféle szervizt. Ezért van, hogy egy telefon vagy gép bizonyos alkatrészei nem cserélhetők. Legutóbb például az iPhone 12 kamerája került a támadások kereszttüzébe, hiszen ha egyszer elromlik, nem cserélhető.
A javítás joga
Nem az Apple volt az egyetlen, akinek meggyűlt a baja a javíthatósággal. Először az autóiparban merült fel az igény arra, hogy a tulajdonosok akár maguk is meg tudják szerelni a járműveiket - hiszen nem indokolt, hogy egy tájékozott autótulajdonos még egy egyszerű olajcseréért is kénytelen legyen a szakszerviz segítségét igénybe venni.
A gépjárművek tulajdonosainak javításhoz fűződő jogairól először Massachusetts államban hoztak törvényt 2012-ben. A törvény azonban nem emelkedett szövetségi szintű jogszabállyá, raádásul a nagy gyártók, így a Tesla is igyekeztek kibújni a megszorítások alól. A törvény azonban lendületet adott és utat nyitott az elektronikai ipari változtatások kikényszerítéséhez is. A Digital Right to Repair Coalition (DRRC) (Digitális Javítási Jogi Koalíció), a későbbi TRA (The Repair Association) Javítási Szövetség is ekkor alakult.
A TRA kezdeményezte, hogy az elektronikai eszközök javítására is hozzanak törvényt - ez azonban eddig nem sikerült. A gyártók sokszor a DMCA-ra (Digital Millennium Copyright Act) hivatkoznak. Azt állítják, hogy ha közzéteszik a javításokhoz szükséges dokumentációkat, akkor ipari titkokat kell megosztaniuk. 2018-ban ezt a törvényt kiegészítették, ma már megkerülhető, amennyiben olyan információ megosztásáról van szó, amely ahhoz szükséges, hogy a termék továbbra is az “előzetes specifikációnak” megfelelően működjön.
A lobbinak sikerült sok fontos kérdésre rávilágítania. A Hyundai, Asus, HTC, Microsoft, Sony és a Nintendo például figyelmeztetést kaptak: kommunikálják nyíltan, hogy ha valaki javítani próbálja az általuk készített eszközöket, az valószínűleg megsérti a garanciát jelző biztonsági matricát, ezzel pedig elveszíti a termékre vonatkozó jótállást.
A tervezett elavulás
A “Right to Repair” vagyis a Javítási Jog mozgalmának egyik másik ellensége a tervezett elavulás. Az Apple ezen a téren is problémás: 2017-ben bebizonyosodott, hogy a cég egyik frissítése szándékosan lassította a korábbi iPhone készülékeket. A vállalat azzal védekezett, hogy a döntéssel csak azt szerette volna megakadályozni, hogy a régi, lítium-ion akkumulátorok túlterhelődjenek, emiatt a készülék leálljon. Azt azonban, hogy a lassítás valóban megszüntette volna az összeomlásokat, nem sikerült teljes mértékben hitelt érdemlően bizonyítani.
A tervezett, vagy idő előtti elavulás kedvez a gyártóknak, hiszen arra készteti a vásárlókat, hogy gyakran cseréljék a termékeket. Ha hiszünk a Right to Repair mozgalmaknak, az Apple húzása a különösen durvák közé tartozott. A cégeknek azonban a termékek konkrét “elrontásán” kívül is vannak fegyverei a korai elavulás elérséhez.
Íme néhány trükk, amivel cserére lehet szorítani a vásárlókat:
- Lassú javítás: Hiába kapják meg a független szervizek az alkatrészeket és a javításhoz szükséges adatokat, elképzelhető, hogy a pótalkatrészek csak rendkívül lassan érkeznek meg. A telefonok, laptopok esetében elképzelhető, hogy a szerviz cserekészülék biztosításával át tudja hidalni a problémát - ha viszont egy hűtőszekrényről, mosógépről van szó, az ügyfél nagy valószínűséggel inkább a csere mellett dönt.
- Drága szolgáltatás: Léteznek trükkök, amelyekkel magasan lehet tartani az árakat. Valószínűleg egy ilyen törekvés állhatott a kínai iPhone képernyőkkel kapcsolatos védjegyvita mögött is. A pótalkatrész és a szerviz munkadíja együtt sokszor akkora költség, hogy a készülék tulajdonosa inkább nem vállalja a javítást - az összeget inkább arra fordítja, hogy (hitelre) új készüléket vegyen.
- Szoftvergondok: Az európai szabályozás szerint a gyártóknak a javításhoz szükséges szoftvereket ugyanolyan időablakkal kell biztosítania a szervizeknek és magánszemélyeknek, mint az alkatrészeket. Ha tehát szoftverfrissítésre lenne csak szükség egy probléma megoldásához, elképzelhető, hogy hetekig várni kell.
- Nehezen elérhető szerviz: Minél kevesebb helyen és minél körülményesebben lehet megjavíttatni valamit, annál valószínűbb, hogy a vevők inkább gondolkodás nélkül újat rendelnek az adott termékből.
A tervezett elavulás ellen világszerte küzdenek. Az Európai Unióban ma már bizonyos termékeknek kötelezően javíthatóknak kell lenniük, a gyártóknak pedig gondoskodniuk kell a folyamatos alkatrész- és szoftvertámogatottságról, sokszor a használt termékek összegyűjtéséről és újrahasznosításáról is. A szabályok azonban megkerülhetők. Nem csak a fent említett trükkökkel, de ügyes marketingfogások, apróbb módosítások által is.
A tervezett elavulás része lehet az is, ha a gyártók változtatnak a kompatibilitási szabványokon. Ha egy készülékről eltávolítják például a jack-dugót, megnő a kereslet a Bluetooth csatlakozást biztosító kiegészítők után. Ha a régebbi mobil készülékeken nem futnak bizonyos új játékok, vagy nem elég erősek az okosórák csatlakoztatásához, a tulajdonosok sokkal kisebb lelki tusa árán cserélik őket korszerűbbre.
Mit tehet a fogyasztó?
“Fejben dől el.” - ez a telefonok, tabletek, számítógépek cseréjére is igaz. A legtöbb alapvető felhasználói igényt az alacsonyabb teljesítményű készülékek is képesek kielégíteni, vállalati szinten pedig viszonylag könnyen meg lehet jósolni azt, pontosan milyen erőforrásokra és funkciókra van szükség.
Készülékvásárlás előtt érdemes alaposan átgondolni, pontosan mit várunk az adott eszköztől. Nézzük át:
- Mire használjuk majd a készüléket? Érdemes a játékkonzol mellé gamer gépet vásárolni? Valóban ki tudjuk használni a háromlencsés kamera előnyeit, vagy egy hagyományosabb készülék is elég a családi fotókhoz? Használják-e másra a laptopot az alkalmazottak mint szövegszerkesztésre vagy táblázatkezelésre?
- Mennyire javítható az adott eszköz? Milyen feltételek vonatkoznak az alkatrészek cseréjére? Milyen esetben veszítjük el a garanciát? Vannak a készüléknek nem javítható részei?
- Beleillik az eszközparkba az adott termék? Összeköthető-e a számítógéppel, a nyomtatóval, azokkal a kiegészítőkkel, amelyekkel használni szeretnénk?
Számos problémára - melyet látszólag csak egy új eszköz beszerzésével lehet megoldani - léteznek áthidaló megoldások, például szabad szoftveres alternatívák. Hiszen egy-egy látványos újítás mögött sokszor csupán marketingcélok bújnak meg. A vékonyabb váz, keskenyebb káva, arcfelismerő vagy gesztusvezérelt rendszer nem feltétlenül jelentenek valódi előnyt a gyakorlatban. Ha vásárlás előtt megfelelően tájékozódunk, könnyebb megtalálni a jó ár-érték arányú, felelős megoldást. A gyártókra a legnagyobb nyomást a fogyasztók tudják gyakorolni - tudatos vásárlással és a javíthatóság követelésével előbb-utóbb a tartósabb megoldások irányába lehet mozdítani az ipart. Különösen fontos lehet ez a céges beszerzések esetében, amikor gyakran milliós értékben rendelünk eszközöket. Természetesen a megfelelő, rendeltetésszerű és felelős használat is rengeteget számít: a hibás, javíthatatlan vagy idő előtt elhagyott eszközök ugyanis nem csak a cégek pénztárcáját, de a körülöttünk magasodó szemét hegyeket is hizlalják. Hasznosítsuk újra, adományozzuk el vagy adjuk le megbízható helyre a már nem használt készülékeket - hiszen a környezet védelme nem csak a gyártók felelőssége!